Megjelent a Positively Tie Dreamben adott év augusztusában. Szegény két riportercsaj, kapott néhány abszurd választ.
Nora Ephron és Susan Edmiston: Ki az a Mister Jones a Ballad Of A Thin Man című dalban?
Bob Dylan: Valódi személy. Ismeri, csak nem ezen a néven.
Mint Hogyishívják urat?
Nem, ő több annál. Ő tényleg létezik. Egyik este láttam bejönni a terembe. Úgy nézett ki, mint egy teve. Arra készült, hogy zsebre vágja a szemét. Megkérdeztem valakit, hogy ki az, mire ő azt mondta, hogy Mister Jones. Aztán tovább érdeklődtem a muksónál, hogy csinál-e valami mást is azon kívül, hogy zsebre vágja a szemét, mire ő azt felelte, hogy igen, lerakja a földre az orrát. Ez egy igaz történet, elejétől a végéig.
Honnan szerezted ezt az inget?
Kaliforniából. Tetszik? Látnod kéne a többi ingemet. Itt nem lehet ilyen ingekhez jutni. Sok minden van ott, ami itt nem kapható.
Nem Kalifornia tart errefelé?
Hollywoodhoz képest ez itt ókonzervatív. Itt nem lehet lélegzethez jutni. Ott levegősebb. A Negyvenkettedik utcát nem lehet a Sunset Boulevardhoz mérni. Az ottani emberek másképp néznek ki, olyan… csókolnivalók.
Sok időt töltesz ott?
Nincs sok időm, amit akárhol is eltölthetnék. Ugyanez a helyzet Angliával. Ott mindenki nagyon menően öltözködik, mint New Yorkban az East Side városrészben. Nem hordanak unalmas ruhákat, nekik más jellegű problémáik vannak.
Elsődlegesen költőnek tartod magad?
Nem. Megvannak a magunk fogalmai a költőkről. A szó nem jelent semmivel se többet, mint a „ház” szó. Vannak, akik verseket írnak, és vannak, akik verseket írnak. Mások verseket. Mindenki költő, ki verseket ír? Van egyfajta lüktetés, ami valamiképpen láthatóvá válik. Nem feltétlenül kell írni ahhoz, hogy költő legyen valaki. Vannak, akik benzinkutaknál dolgoznak, és úgy költők. Nem nevezem magam költőnek, mert nem szeretem a szót. Trapézművész vagyok.
Én úgy értettem, hogy megállják-e a helyüket a szövegeid zene nélkül?
Megállnák, de nem olvasni akarom őket, hanem énekelni. Írok olyasmit is, ami nem dal – hamarosan megjelenik egy könyvem.
Mi lesz benne?
Szavak leírva.
[…]
A Little Brown Dog címűben az áll, hogy vettem egy barna kutyust, aminek az egész pofája szürke, és most megyek Törökországba egy üvegen repülve. A Nottamun Town meg olyan, mintha egy szellemhorda haladna Tanger felé. A Lord Edward és a Barbara Allen is telis-tele vannak misztikus elemekkel.
És ellentmondásokkal?
Igen.
És káosszal?
Káosszal, görögdinnyével, órákkal meg mindennel.
Ezt írtad egy album hátuljára: „Én elfogadom a káoszt, de a káosz vajon elfogad-e engem?”
A káosz a barátom, és én elfogadom, de ő elfogad-e?
Kaotikusnak látod a világot?
Az igazság kaotikus. És talán a szépség is.
Az olyan költők, mint Eliot és Yeats…
Nem olvastam Yeatstől semmit.
…káosznak láttak a világot, elfogadták káoszként, és megkísérelték megtalálni benne a rendet. Te is ezt próbálod?
Nem. A káosz létezik, mindössze ennyit lehet róla mondani. Régebb óta létezik, mint én. Mit is tehetnék ez ügyben? Nem tudom, micsodák a dalok, amiket írok. Én ugyebár mindössze annyit teszek, hogy írok. És gyűjtök ezt-azt.
Franciakulcsokat?
Erről hol olvastál? Megjelent nyomtatásban? A nyugati parton meséltem el egy ürgének, hogy franciakulcsokat gyűjtök, mindenféle méretűt és formájút, de nem hitt nekem. Szerintem te sem hiszel nekem. És képeket is gyűjtök. Beszéltél Sonnyval és Cherrel?
Nem.
Fárasztó alakok. Egy muksót kirúgtak egy vendéglőből, mire Sonny hazament és írt róla egy dalt.
[…]
Úgy hallottam, olyan kabátot hordasz, amit az árulók szoktak.
Az milyen?
Fekete bőr.
Ötéves korom óta hordok fekete kabátokat. Egész életemben azt hordtam.
[…]
A gyönyörű festményeket nem múzeumokban kéne tartani. Voltál már valaha múzeumban? Azok temetők. A festményeknek éttermek, filléres üzletek, benzinkutak, férfivécék falán lenne a helyük. A gyönyörű festményeknek ott lenne a helyük, ahol az emberek az idejüket töltik. Csak a rádióban és a lemezeken történik valami, mert azokat hallgatják az emberek. De nem látni gyönyörű festményeket. Valaki fizet félmilliót, és kiakaszt egyet a házában, amit aztán lát majd egy vendég. Ez nem művészet. Ez szégyen, bűn. Csak a zene van összhangban azzal, ami történik. Nem a könyvbe zárt dolgok, és nem is a színpadon megjelenők. Az a művészet, amiről beszélünk, nem létezik. Ott marad a polcon. Nem tesz senkit boldogabbá. Gondold csak meg, mennyi ember érezné magát sokkal jobban, ha az étkezdében, ahova nap mint nap járnak, egy Picassót láthatnának. Nem a bombát kell betiltani, hanem a múzeumokat.
Innen idézve: Bob Dylan: Interjúk. Szerkesztette: Jonathan Cott. Fordította: Baló András Márton. A fordítást az eredetivel egybevetette: Várady Soma. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.