"Az áldozat szerencsére csak egy külföldi turista volt, de akkor is."
Idősebbek is elkezdhetik. A Burzsoá Nyugdíjasok 1998-ban összehozzák a magyar egyetemes zenetörténet legütősebb antiszélsőjobber dalát, a Gegen Narciszt. Sajnos az ezúttal nem mindenható YouTube-ról nem tudhatjuk meg, hogy mennyi nehézség éri nap mint nap a bőrfejű fiatalokat, vagy például hogy ki volt a Szabó család szégyene. Ezért a második lemezük címadó dalára vagyunk kénytelenek fanyalodni. Faszt fanyalodni, abszurd humorból ez is svédasztal. Ami mellett egészen addig csócsálsz, amíg a torkodon nem akad a járókeret, amit egy Don-kanyart is megjárt, dühös nyugdíjas tolt bele a pofádba – közvetlenül a harmadik, egyben végzetes szívrohama előtt.
Idősebbek is folytathatják. Ha van az Albert Einstein Bizottságnak az első Fidesz-országláskori megfelelője, akkor azok a szépkorúak a burzsoá felső tízezerből kerültek ki. Az időskori rosszindulatukat mókásan és találóan vezetik le a nagynyugdíjasaink. Ehhez persze az kell, ami náluk adott volt két albumon keresztül, 1998 és 2001 között: a punk nem halt meg, csak még öregebbé öregedett. A Kádár János című dalukkal szerepeltek valamelyik újkőkori Jancsó-filmben, ha tudnánk melyikben, biz’ Isten, ideírnánk.
Örök „probléma” a zenekarral, hogy az egész leginkább koncertnek előadott performanszként működött. Legalábbis azt mondják a tanúságtevők. Mi például valószínűleg Oasist néztünk akkor, amikor őket nézhettük volna, vagy éppen a Placebo közben csúsztunk le olyan csajok megismeréséről, akikkel öt év múlva randiztunk részegen. Ettől függetlenül mindkét lemezüknek megszavazzuk a magyar örökérvényt. Ha nyugdíjaskorunkra veszünk időgépet, akkor visszautazunk az ezredfordulóra és meghívatjuk őket a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola klubjába. Ígérjük, nem fogunk nyílt színen hányni. Csak kulturáltan, bent a slozi szűkös négy fala között. Aztán visszaülünk a helyünkre, amit ha elhasználódik, otthonos lesz és nem olyan csúnya, mint két éve, a felújítás után.
Nem fogunk idézni semmit a dalból. Meg kell hallgatni.
Jut eszünkbe a nem ide tartozó megállapítás: az anarchia a következő reviválig csak kukabélelésre való. Persze nem söpörhetjük országpalást mögé a kérdést, hogy a „titkosított bankszámlámról hova tűntek a dollárok?” Az a rohadék Orbán lehet megint csak a bűnös, ki más?!