Ne kerteljünk, olyan lemez került a lejátszóba, amitől jobban hánytunk, mint a Noxtól és Fekete Pákótól együttvéve. Az elsőben legalább a csajt el tudtuk képzelni magunkon, alattunk stb. sokféle pózban, a fekete csávón meg a térdünket csapkodva röhögtünk a Szigeten, amikor öt szám után véget ért, majd behalt a CD. Itt viszont se a bráner, se a rekeszizom nem kapott extra impulzusokat. Igaz, más se. Kifene gondolta volna, hogy akadhatnak olyan kicsorbult ízlésű fajankók, akik a tekerőlantot és a hip-hopot ilyen ízléstelenül tudják összepasszítani? Csak a Folkfree! Kétszer voltunk kint rókázni, míg végigpötyögtük ezt az írást a már hat éve a szart kavaró zenekar eddigi munkásságát összefoglaló album kapcsán. Az elkedvetlenített olvasónak három dolga maradt mindössze: elkerülni ezt a lemezt, nem elmenni olyan buliba, ahol ők játszanak, illetve lebeszélni másokat is, ha ők mégis ilyesmin törnék a fejüket!

Mind a zenekar neve, mind az albumcím (hatásvadász, népszerűséget hajhászó beszéd) már sokatmondó, és ehhez meg se kell hallgatnunk a „produktumot” (ejtsd: szar). (Első lehetőség, kedves Olvasó, hogy abbahagyd az írás olvasását. Többször nem szólunk.) A „liberálisoktól” modernnek mondott, urbánus felfogású stílusok úgy viszonyulnak itt a magyar folklórelemekhez, akár az olaj a vízhez: eddig olaj, innentől víz. Erre eleddig csak jobb példákkal találkozhatott, aki persze ilyesmikkel akart találkozni. Az albumon közreműxik több MC Tökmindegy külföldről meg még Krsa is a PASO színeiben idehonból. Szóval már megint valami multikulti, összelopkodós patchwork ízé. Bosszúból végigelemezzük az összes dalt.

Szerbia

Mi mással is kezdődhetne az album, mint a tolvajbrigád védjegyévé vált, Hajas Gábor zenekar-alapító által megszólaltatott tradicionális csoda, a tekerőlant hangjával. A dalban – ahogy az egész albumon –, úgy passzol egymáshoz az MC szövegelése és Ferencsák István népdaléneklése, hogy sehogy. Mint Gyurcsány Fletó a magyar miniszterelnöki székbe, úgy. A Szerbia egy középtempós, behatárolhatatlan ritmusképű ocsmányság, ami helyett inkább hallgassunk Asian Dub Fundationt. Az legalább jó.

Megy a nap

Etno-hiphop, a belassultabb fajtából. Katonanóta-alap viszi a vokális témát, amibe a valamelyik csóka nem rest belekarattyolni, és ez szétbassza az egész addigi hangulatot. Valahol ilyen szégyentelenül nyálas ostobaságot olvastam erről a számról: „Teljesen azonosul a zene és a szövegvilág – pont úgy „vánszorog” a dal előre, ahogy a nyári ég alja felé csorog életadó égitestünk, és úgy, ahogy egy bakának az ideje folydogál a kaszárnyában.” Hát nem rém gusztustalan? Különben is, majd jól odacsap a globális fölmelegedés nekünk a plusz Celsiusaival és akkor tényleg vánszorgásnak érezzük a Nap útját, amíg este lesz és kint kibírható időjárás. Meg aztán mi ez a hülyeség a bakáról? Van még olyan a Kárpát-medencében? Követeljük, hogy állítsák vissza Magyarországon a katonaságot! Most rögtön!

Nem szereti – feat. Tribuman

Az album első fícsöringje, amiben a vendégeskedő francőz reggae-dancehall dumaember egyértelművé teszi, mire számíthatunk a hallgatása közben. Hát nem éppen azt üvölti a tribute-oló man, hogy csatolják vissza Trianont Magyarországhoz! Pedig minden igaz magyar ember nevében kórusban mondhatjuk, hogy ezt kéne egy ilyennek naphosszat. Szóval kábé olyan eredménnyel jár ebben a számban a francia reggae és a magyar néphagyomány találkozása, mint a Nagy-Magyarországé az azon kastélybéli békeszerződéssel. Tragédia.

Intro

Abnormális zenekar abnormális intrója – negyedik számként! Gratulálunk az ötletes lemezszerkesztéshez. Mifelénk ezzel szokták kezdeni az albumokat. Az angolra átköltött népi mondóka meg nevetséges, de legalább rövid. És ebben a kontextusban ez sem egy utolsó érv.

Misi2

Mister Hurdy Gurdy, magyar hangja: Háry János. „A chilles „tekergőzés” után egy igazi krosszóver darab bontakozik ki. Középtempós break, mézesbödön-folyós mély, és sámán-rockos dumafolyam.” Azaz idézünk megintlen. Itt jegyezzük meg azt a fontos tényt, hogy ahhoz, hogy valaki jó zenét tudjon csinálni, jó zenésznek is kell lennie. A jó zenész meglátásunk szerint az, aki nem a lehető legtöbb hangot akarja, és tudja lejátszani a legrövidebb időn belül, hanem ilyen nívótlan „produktumokban” (ejtsd: gennypárlatokban) nem vesz részt.

Folkfree Sound I. – feat. Mc SirReal & KW Arms

A két szófosó ipse három számot pofáz szét az albumon. A Folkfree Sound valószínűsíthetően egy zenei hitvallás akar lenni. Olyan is. És ezt nem dicséretképpen mondjuk. Nagyon nem. Az akarat meg nem mindig elég, főleg nem mindig visz diadalra. Ez a szám még arra sem érdemes, hogy valami igazán elmarasztaló jelzővel illessük. Így, hogy nem nyomoríthatják meg a magyar népzenét, így jön át csak igazán, hogy mennyire semmilyen is ez a folkfrí száund.

Biotrance

Míg ez a dal szólt, kimentünk hányni a kertbe, a szilvafa alá (hm, az a remek pájinka!). Pont véget ért a szám, amikor visszajöttünk és a shift + del billentyűkombinációval letöröltük a fájlt a picsába. Majd gondoltunk egyet, és az eddig meghallgatott összeset is utána küldtük. Hirtelen jobban éreztük magunkat. Mondjuk, nem túl sokáig, mert jött a következő szám:

Szakítós – feat. Mc SirReal & KW Arms

Sajnos nem zeneileg, hanem az érzelmileg értelmezett szakításról van szó, vagyis lassún melankolikusnak kéne lennie a dalnak, nem egy ilyen modern metálos indulásúnak. És a szám többi része sem sétagalopp. Bevalljuk, bírjuk a nekivadulós gitárnyüstölést, ám ha közben az etnokultúránkat erőszakolják külhoni fogalmatlanok, az kaszáért és kapáért kiált. Már küldünk is egy körlevelet az iWiW-en.

Vérrel írom

Jamaicánus ritmus a pulzálós fajtából. A tekerőlant végig jelen van a számban, folyamatosságot kölcsönözve az amúgy sem túl derűs sugallatú népdalnak. Lomex nagyon odateszi magát, a dalvégi súlyosodás és a széttekerés is ütős. (Ezt azért, hogy nehogy a Folkfree-fanszőrrel bírók a szemünkre vessék, hogy a merő rosszindulat a vezérlő csillaga a Nem erre baszik a magyar blognak. Ha a vezérlő tábornokunk Orbán Viktor is már évek óta.)

3ad napra – feat. Bina

Angolmajmolón hülye szójáték már a cím is. Pedig a sógorságos Bauchklangot tényleg bírjuk, a pár évvel ezelőtti VOLT Feszten nagyot alakítottak. (Igaz, erősen be voltunk bogyózva, de ez nem tartozik ide.) Az ő galerijükből ruccant át a Folk Free-hez Bina, ami név magyar nyersfordításban szájdobgépet jelent. El is bizonytalanodtunk egy hosszú pillanatra, de aztán ezúttal is eljárt a klaviatúrán a kezünk.

Folkfree Sound II.

Ez valószínűsíthetően megintlen egy zenei hitvallás akar lenni. Már a második. Mégolyanabb, mint ez első. És ezt megint nem dicséretképpen mondjuk. Kurvára nem. Mégannyira sem érdemes arra, hogy valami igazán elmarasztaló jelzővel illessük. Így, hogy nem nyomoríthatják meg a magyar népzenét, így jön át csak igazán, hogy mennyire nulltoleranciát érdemlő is ez a folkfrí száund.

Kimentem – feat. Mc SirReal & KW Arms

Mit sugalmaz már a számcím is? Úgy is tettünk. De előtte még néhány billentyűnyomásra fölszabadult néhány mega hely a gépen. A lemezborítót egyelőre csak a Lomtárba kúrtuk bele. Az ugyanis teccik.

Too Many – feat. Krsa

Végre egy magyar vendég! És mivel Lord Panamakalap a Pannonia Allstars Ska Orchestra fehér öltönyös frontférfija, nyilvánvalóan ska lesz az étlapról lekért menüpont. Ez a szám már majdnem okés. Csak ne ezen a lemezen szerepelne. Reméljük, az anyazenekar repertoárjába is belekerül majd. És a tekerőlant is.

Outro

Na bazdmeg, végre elértünk idáig is, mondhatná a gyanútlan hallgató. De mivel ezt csak akkor tudhatja meg, ha ránézett a lemezborítóra vagy a Winampra (CD-t csak a lúzerek vesznek, mikor a zene ingyé’ is letölthető), így szembesülnie kell az utolsó csapással is.

Bónusz – Number’s Game – feat. Mc SirReal & KW Arms

Milyen világ is lenne az, ahol nem kapnánk desszertet? – tehető fel a kérdés, amire magától értetődően adódik a válasz: magyar. Olyan élmény ez a dal, mint mikor öten-hatan jól megrugdosnak egy sikátorban, majd mikor már azt hinnéd, hogy elmentek, az egyikük visszafut, és még egyszer fejbe rúg. Köszönjük.

Összegzésül

Szerencsére soha nem fogjuk megtudni, mit szólna Bartók a közös melegágyba vetett zenei kultúrák találkozásához. Bizonyára ventilátor módjára forog tőle a sírjában. Noha szelíd természetű ember hírében állt, valószínűleg elkérné Jézus Krisztustól az ostort, amivel az árusokat kikergette a templomból, és a lemez hosszán át végig verné e gyalázatos kóklerbandát, ahol éri.

Gondoljuk, sejtitek, hogy mit csinálnak erre a lemezre és zenére a magyarok? Hát az biztos, hogy nem basznak. Ettől aztán nem indul meg a népszaporulat, de nem ám!