Hazudtunk, tudjuk, máshol se jobb, csak más. Kössünk békét. Ehhez mi sem ideálisabb alkalom, mint az új Editors-lemez agyonhallgatása, ami közben végig Ian Curtis szelleme lebegett felettünk. Vagy két órába telt elzavarni.
Ian Curtis, Brüsszel, 1979.
A lemezborító három dében.
Szexi: a szivárvány tövében strázsál a halál.
Szexi: ívek, domborulatok testközelből.
Szexi: ilyenkor érezzük, hogy be kéne csajozni, sőt, már választottunk is van!
Na, nem pont ő. Bár a gitárral közös édeshármas talán feloldaná a gátlásainkat.
Szorrij: a távolnak nálunk nincs keletje
"Ha feldobtam a talpam, akkor ismersz csak meg igazán." Szar poén, tudjuk, de annyira adja magát.
Amikor bárki olyan túlzásművész lehet, mint Thomas Bernhard.
Például így.
Vagy így: Szép dolog a pina és tartalmas szórakozás is egyben, de ez azért mégis túlzás.
Lám, a mókás is lehet szexi.
A kép meg lopott.
Az Unknown Pleasures borítója is lehet up to date-módon trendi.
Azért mégis csak a régi az igazi.
Ami pólón így néz ki.
Meg így.
Női felkaron meg ilyen undorítóan.
Ez a fura családfa viszont meglepett minket. A goth csajokat értjük (wow!), Kate Moss és Jude Law neve mellett azonban egyre csak gyűlnek a kérdőjelek a fejünkben - mármint ebben a kontextusban.
Reméljük, nincs kérdés. Csajozni szerintünk nem lehet vele, de ha valaki otthonosan akarja odadobni az életét egy öngyilkosságért, keresve se akadhatna ennél jobb kísérőzene.