Szerinted te zseni vagy?
Igen. Ha létezik ilyesmi, én tényleg az vagyok.
Mikor jöttél rá erre?
Körülbelül tizenkét éves lehettem. Gyakran gondoltam arra, hogy alighanem zseni vagyok, csak éppen még senki sem vette észre (nevet). Vagy zseni vagyok, vagy őrült, de tényleg, melyik? „Nem – mondtam magamnak –, őrült nem lehetek, hiszen nem dugtak be a diliházba, következésképpen zseni vagyok.” A zsenialitás az őrület egyik formája, és ezzel mindannyian így vagyunk. Én azonban ezzel kapcsolatban szemérmes vagyok, ahogy a gitárjátékomban is. Ha egyáltalán létezik olyasmi, hogy zseni… nos, akkor mi az? Mi a lófasz az…? Én az vagyok. Ha nincsen ilyesmi, az sem érdekel. Én már sráckoromban is gondolkoztam, írtam a verseimet, csináltam festményeket… nem akkor keletkeztem, amikor a Beatles befutott, vagy amikor te először hallottál rólam. Egész életemben ilyen voltam. A zsenialitás szenvedés is. Egyszerűen szenvedés.
Innen idézve: Jann S. Wenner: John Lennon emlékezik. Fordította: Kőrös László. A fordítást ellenőrizte: Révbíró Tamás. Cartaphilus Könyvkiadó, 2001.
