Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három kiskrapek, akiket Johnnak, Paulnak és George-nak kereszteltek. Úgy döntöttek, összejönnek, mint ilyen összejövősfélék. Mikor már együtt voltak, tanakodni kezdtek, mitévők legyenek? Hirtelen mindhárman gitárt növesztettek, és zajongani kezdtek. Furcsa módon ez senkit sem érdekelt, legkevésbé a három kiscsávót. Amikor fölfedezték a negyedik, még kisebb csávót, a körülöttük sertepertélő Stuart Sutcliffe-et, így szóltak hozzá, idézve a dalszöveget: „Sonny szerezz basszusgitárt és rendben leszel.” Smart így is tett, de mégsem volt okés, mert nem tudott rajta játszani. A többiek addig ültek mellette és nyaggatták, ameddig megtanult basszusgitározni. Még mindig nem volt dobosuk, amikor egy jóságos öreg hapi így szólt: „Nincsen dobosotok!” Nincs dobosunk! – így dohogtak. Jó pár dobost kipróbáltak, de mind elment.
Amikor Skóciában Johnny Gentle-vel pendliztek, a banda (amit Beatlesnek hívtak) fölfedezte, hogy nem valami szépen szólnak – mert nincsenek erősítőik. Szereztek néhányat. Sokan kérdezgetik, mi az hogy Beatles? Most tehát elmondjuk nektek. Egy látomásban kapták ezt a nevet – lángoló lovon öregember jelent meg és azt darálta „A mai naptól fogva Beatles a nevetek, de a-val írjátok, ne e-vel.” „Köszönjük, uram” – válaszolták hálálkodva.
Majd valami kiborotvált szakállú ipse ezt kérdezte: „Elmentek Hamburgba kemény rockot játszani a bunkóknak, ha kaptok fizetést?” Azt mondtuk, bármilyen kemény dolgot játszunk, ha perkálnak.
De még mielőtt elmehettünk volna, dobost kellett szerezni. És szereztünk is egyet a West Derby-i Some Casbah klubban. Pete Besmek hívták. Így szóltunk, „Szevasz Pete, gyere velünk Németországba!” „Rendben!” Huss elmentek... Néhány hónap múlva Peter és Paul (akit McArtreynek hívnak és Jim McArtrey fia) fölgyújtottak egy mozit. A német zsaruk azt mondták: „Csúnya, csúnya Beatles, menjetek haza és gyújtogassátok az angol mozikat.” A fél zenekar huss... De éppen ezt megelőzően a „Gestapo” letartóztatta a haveromat, a kis George Harrisont, mert még csak tizenhét éves volt és túl fiatal ahhoz, hogy Németországban szavazzon. De George két hónap múlva Angliában betöltötte a tizennyolcat, és a zsernyákok azt mondták, hogy „jöhetsz”. Mikor mindnyájan ismét Liverpool Willage-ben voltak, látták ám, hogy sok zenekar játszik szürke öltönyben. Jim megkérdezte: „Nektek miért nincs öltönyötök?” „Mert nem komáljuk” – hangzott a válasz. Miután klubokban nyomultak egy ideig, mindenki azt mondta: „Gyerünk Németországba!” Így is tettek. Stuart huss... John, George, Peter és Paul, mindenki huss... Mind elhúztak Németországba. Köszönjük a klubtagoknak, John és George (a haverjaitok).
Innen idézve: John Lennon: Saját szavaival. Fordította: Romhányi Török Gábor. Allprint Kiadó, 2004.
