A következő történetet Doc Nelson (Angels) osztotta meg a nagyközönséggel: „George egyszer elmesélte, hogy Bon [Scott] épp a Jailbreaket énekelte fel a stúdióban. Úgy helyezkedett el, hogy nem lehetett jól rálátni a keverőpult mögül. Amikor elérkezett ahhoz a részhez, hogy „with a bullet in his back” (golyóval a hátában), már benne volt néhány Green Ginger Wine. George megkérte, hogy énekelje fel újra, ha lehet, még erősebben. A stúdióban általában mindig ez megy. Egy-egy részt többször is fel kell játszani az embernek.
Bon erre újra elénekelte a sort: »With a bullet in his BACK!« Aztán hallottuk, hogy jó nagyot húz a boros üvegből, majd újra rákezdi: »Bullet in his BACK!« Aztán megint a kortyolás, majd újra: »Bullet in his BACK!« Aztán néma csönd lett. »Bon?« – kérdezte valaki. »Bon? Bon?« – szólítgatták a srácot. Végül rájöttek, miért nem válaszol: ájultan hevert a padlón. Minden erejét beleadta abba az egyetlen sorba, és a végén elájult. Csak másnap tudták befejezni a felvételt.
Amikor énekelt, hihetetlenül tudta fokozni a feszültséget. Olyan volt, mintha direkt ki akart volna készíteni. Aztán amikor úgy érezte az ember, elérkezett a vég, hirtelen elröhögte magát. Nem hiszem, hogy bárki képes lett volna utána csinálni. Ezt nem lehet megtanulni. Ez Bon stílusához tartozott.
Kiszámíthatatlan volt, nem lehetett tudni, hogy a következő pillanatban beugrik-e a közönség közé és nekiesik valakinek, vagy futni hagyja a szerencsétlent. Így gyakorolt hatalmat a környezet fölött. Sohasem lehetett tudni, minden rendben lesz-e, vagy elszabadul a pokol. Bon olyan volt, mint egy időzített bomba.”
Innen idézve: Murray Engleheart és Arnaud Durieux: AC/DC: Maximum Rock & Roll. Fordította: Toth Benedek. ShowTime Budapest, 2007.