Slash nem bírta eldönteni, kérjen-e még egy pohár Jack Daniel’st. Közvetlenül az interjú után a Sunsetre kellett mennie, hogy kivarrassa magát egy tetoválószalonban. Tervezett magának egy mintát, amin néhány koponya, egy gitár, azok a bizonyos rózsák és egy felirat található, ami így szól: igyál, míg ki nem készülsz. Slash azt mondta, a Jack talán enyhíti a fájdalmat. Végül rendelt még egyet, aztán elmélázott. Megkérdeztem tőle, van-e valami más hobbija is a gitározáson és a Jack Daniels vedelésen kívül.
„No... Szeretek olvasni például. De ezzel viszont az a probléma, hogy nem nagyon kockáztatom, hogy olyan könyvet vegyek, amit csak úgy meglátok, mert megtetszett a borítója. Inkább olyasmit olvasok, amiket mások adnak nekem. A legutóbb valakitől kaptam egy csomó Anne Rice-féle vámpírkönyvet. És olvastam a Szigetek az áramlatokban című Hemingway könyvet. Állati unalmas volt. Szerintem a könyvolvasás állatira rossz szokásom. Mindet a kezembe veszem, aztán félredobom őket. Csak azért olvasok, hogy olvassak.”
Van kedvenc íród?
„Celine csomó könyvét olvastam és mind nagyon jók voltak. Szerintem nála baszottul keserűbben, negatívabban senki sem látja a világot az írók közül. Tök jó volt, amikor elolvastam néhány könyvét. Ez volt a másik dolog, amire apám rászoktatott... Szeretek olvasni, ha jó a könyv, de utálok olvasni, ha szar. Ott van az a Shaun Hutson fickó, egész jó könyvei vannak. Ott van az a könyve a meztelen csigákról... Az a rész, ahol a pár guggol, hát az kurva jó. Aztán van egy rész, ahol az arc segge hozzáér egy darab gyümölcshöz, amit elhajítottak... Te jó isten...!” – gurgulázva fölröhögött, aztán a hasát fogta, úgy nevetett. – Szükségem van ezekre a szarokra a turnékon, mert különben csak ülnek a buszon és így csinálnék – azzal a fejét előre biccentette. – 125 százalékig a csapatért élek. Minden, amit teszek, ehhez kötődik. Egyszerűen azt sem tudom, mit csináljak, ha éppen szünet van. Egy ideig most nem tudtam a kígyókkal foglalkozni, úgyhogy most csak általában megyek, aztán jól berúgok és várom a következő bulit. Van menedzserünk, úgyhogy nincs túl sok dolog, amit intézni kéne. Igazi hobbim sincs. Gitározgatok. Általában nem szeretek sokat gyakorolni, úgyhogy gyakran csak leülök és gitározgatok valamit. Nótákat írok például. Igazán akkor érzem jól magam, ha megírok egy nótát és jó érzésem támad tőle, aztán azt játszogatom. A másik jó, ha színpadon vagyunk. Én igazából állati lusta vagyok. De tudod, színpadon az ember teljesen elhagyja az agyát...” – mondta. Aznapra be is fejeztük. Ezzel feltette az i-re a pontot.
****
Időközben megérkezett a számla a jobbára érintetlenül hagyott kajáról, majd elhagytuk az éttermet és kiléptünk a Nyugat-Hollywood-i este frissítő, hűvös levegőjére, ahol a Strip neonjai könnyedén túlragyogták az ég csillagait. Bemásztunk a kocsiba és Slash, aki aznap este valóban nem volt Jackes üveg közelében és ez abban az időben elég szokatlannak számított, egyszercsak magyarázni kezdte, hogy megálljt parancsolt a Jack Daniels pusztításnak, a vodka meleg tüze kedvéért.
„A whiskytől a nyelvemen fekete csíkok ütköztek ki. Ez a cigarettában lévő kátrány és a Jackben lévő faszénnek köszönhető. Ezektől vannak fekete csíkok a nyelvemen. Amikor először felfedeztem, mondom, hát ez meg mi a fasz? A fogaim is nagyon mocskosak lettek tőle. Ekkor kezdtem el kólával inni, gondolván, az majd segít, de így sem működött a dolog. Na ekkor gondoltam arra, bassza meg, hiszen Duff is ajánlotta, hogy térjek át vodkára. Duff mindig vodkát iszik. Elkezdtem hát vodkát inni és a nyelvemnek ismét rendes színe lett és a fogamról is eltűnt a mocsok.”
Ezek szerint mindebből a tanulság, ha azt szeretnéd, hogy a fogaid Colgate-esen ragyogjanak, akkor igyál tetemes mennyiségű vodkát?
„Uh-huh! – rötyögött Slash és cigarettáját elnyomta a hamutartóban. – És ne igyál egyfolytában öt évig Jacket! Mert én öt esztendőn át naponta egy palackkal megittam. – Egy pillanatra zavartnak látszott, ahogy felmerült benne a gondolat. – Ezenkívül rettenetes rossz a leheleted reggel. Egyszerűen nem szeretkezhetsz reggel addig, míg meg nem sikáltad az agyaraidat, ami egyébként is egy kibaszott nyűg” – mormogta félárbócra eresztve a szemhéját.
Az autó beindult és elpályáztunk.
****
Követtem Slasht a konyhába és a magammal hozott söröket a hűtőbe pakoltam, miközben Slash mindkettőnknek töltött egy Jacket kólával. „Ráuntam a vodkára” – magyarázta a válla fölött, épp mikor megpillantottam, hogy az ismerős formájú üvegről lebontja a celofánt. „Ez a reggelid?” – kérdeztem, amint elhelyezkedtünk a terrárium melletti karosszékekben.
„Hát... Ebben nem vagyok biztos – és halványan mosolygott. – Vehetjük korai reggelinek, de egy borzasztó kései vacsorának is. Igazából nem tudom eldönteni...”
Innen idézve: Mick Wall: Guns N’Roses, avagy a világ legveszedelmesebb zenekara. Fordította és kiadta: Rock Top Kft., 1993.
