Nikki Sixx élménybeszámol arról, hogy a csajai mit hoznak ki belőle.
Aztán egy német modellel kezdtem járni, pontosabban egy vézna német csajjak, aki azt mondta magáról, hogy modell. Mutatott pár fotót, amiken a Queen tagjaival lógott, szóval elég nagy hatást gyakorolt rám. A szomszédja, Fred meg akart tanítani rá, hogyan kell szívni a freebase-kokót. Ez állatira bosszantotta a német lányt, akit elneveztek Himmlernek. Himmler hetente egyszer átjött hozzánk, általában szerdán. Olyankor megünnepeltük a „náci szerdát”: karszalagot viseltünk, meneteltünk, sieg-heileztünk. Leszoktunk arról, hogy a falon futkározó csótányokat meggyújtott hajlakkal lelángszórózzuk; inkább összeszedtük őket, és a sok kispajtást egyszerre pirítottuk meg a sütőben. Ahogy agonizáltak, felálltak a hátsó lábaikra, aztán felfordultak. Mi eközben kamu német szavakat vakkantottunk rájuk.
Hé! – kiáltott fel a lány mély, torokhangú akcentussal – Ez egyáltalán nem vicces! A krematóriumokban sok millió ember pusztult el!
Rövidesen dobtuk egymást, s utána egy keskeny derekú groupie-val randizgattam. Sheena Eastonra emlékeztető haja és „dugj már meg!” szeme volt. Stephanie-nak hívták, a szüleinek volt egy luxushotelokból álló szállodalánca. Elég okos volt ahhoz, hogy felfogja: a leghamarabb úgy hódít meg minket, hogy anyagot szerez nekünk. A Starwoodban ismertem meg, éppen a Ratt-tagok körül lógott. Szerettem vele járni. Amikor találkoztunk, felmentünk a lakására, jól betéptünk, aztán jól megdugtam. Ez duplán jó volt, mivel nem volt pénzem anyagra, és magamat nem tudtam megbaszni. (Habár… Azzal, hogy elmondom ezt a sztorit, majdnem ezt teszem.) Bármit megtehettem vele. Még a legelején, az egyik randink során elvitt vacsorázni, én meg az asztal alatt feldugtam neki a borosüveg nyakát.
Innen idézve: Mötley Crüe & Neil Strauss: The Dirt. Fordította: Szántai Zsolt. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.