Mivel mindig is vágyott rá, hogy idegen nyelven is készítsen felvételeket, David nagyon odavolt, hogy olasz szöveggel is elénekelhesse a számot. Ő legalábbis azt gondolta, hogy a saját számát énekli. Gus Dudgeon jól emlékszik, micsoda kabaréba torkollott a „Ragazzo Solo, Ragazza Sola” (nagyjából: Magányos srác, magányos lány) felvétele a Trident Studiosban:
„David Platz szólt, hogy két olasz srác megcsinálta a »Space Oddity« olasz változatát, méghozzá igen jól, és hogy ez nyilvánvalóan megbolygatná az eredeti szám esélyeit Olaszországban. Úgyhogy foglaltam stúdiót, és szereztem egy olasz fordítót, hogy segítsen Bowie-nak a kiejtésben. Megérkeztünk, felraktuk a számot, a faszi meg már otthon leírta a szöveget fonetikusan egy papírra. Komikus helyzet volt, hol Davidből tört ki a röhögés, hol belőlem, a fickó meg egyre csak azt hajtogatta: „Nem, nem és nem! Ilyen kell: Reg-az-za So-lo. A végén levisz hangsúlyt” Végül összejött a dolog, a fordító is elfogadta, és amint vette a dzsekijét, Bowie lazán odaszólt neki: „Gondolom, nem volt egyszerű lefordítani a szöveget – űrhajó, világűr, ilyenek”, mire az olasz összeráncolta a homlokát, és annyit mondott: Nem, semmi gond, semmi baj. Amit most elénekel, szerelmes dal. Egy fiúról szól, találkozik egy lánnyal a hegytetőn a ködben. Ők egymásba szeretnek, hosszú csókolóznak, hazamennek.” Erre Bowie: „De az én szövegem űrhajósokról szól!” Mire a pasi: „Nem, nem, az lenni nem jó Olaszországban.” Bowie csak röhögött. Azt mondta: „Hát ez kurvajó! Ennyi időt fecsérelni arra, hogy valami hülye szerelmes dalt énekelgessek itt egy tyúkról, aki ünneplőben áll a hegytetőn, aztán belebolondul valakive!” Bowie-nak remek a humorérzéke. De a dolog működött. A mi változatunkból lett sláger.
Innen idézve: David Buckley: Strange Fascination. David Bowie / The Definitive Story. Fordította: Vizi Katalin. Cartaphilus Könyvkiadó, 2010.