1986. 04. 03. Lement a buli tegnap a Venommal. Szerintem nagyon jók voltunk. A színpadon rögtönöztem egy kicsit a Sátánról, meg ilyesmi. A legjobb rész, azt hiszem, az volt, amikor rákezdtünk: „Kiáltsd, hogy S; kiáltsd, hogy Á, kiáltsd, hogy stb. stb. És most kiáltsd a szót: SÁTÁN! Bekap, kijön a szó, Sátán.” Nagyon vicces volt, a tömegnek is bejött. Olyat is mondtam, hogy: „Éljen Sátán, bulizz nagyot, és szörfözz meztelenül!” Néhány dalunkat a Sátánnak dedikáltuk, és rohadt jól éreztük magunkat.
A Venomnak több mint egy órába tellett, mire sikerült színpadra kerülnie. A gitárjaikat a roadjaik hangolgatták meg ilyesmi. Nagy nehezen végre aztán felmentek. Röhejesek voltak. Olyan volt, mintha a Spinal Tapet láttam volna. A dobos mellett áll egy srác, aki egy ventilátort tartott a fejéhez, hogy finom hűvösben és száraznak érezhesse magát. Az énekes-basszusgitárost úgy hívták, hogy Kronos. Elképesztő szövegeket nyomott. Sikerült rábírni a tömeget arra, hogy együtt kántáljon valamit, ami számomra úgy hangzott, hogy „Black Funky Metal”. Ezt elég viccesnek találtam, és úgy véltem, lehet, hogy a végén még meggondolom magam a srácokkal kapcsolatban. Később kiderült, hogy „Black Fucking Metal” volt az, amit ismételtetett velük. Ja, elnézést. Onnantól kezdve úgy éreztem, bármelyik pillanatban belecsapnak a »Sex Farm Woman« című dalba. (A Spinal Tap egyik száma – a szerk.) A gitáros annyira rossz volt, hogy fájt. Remekül éreztük magunkat. Joe, C'el és én a színpad mögött lógtunk. Ahányszor szembejött valaki, csak annyit mondtunk, hogy „éljen a Sátán”, és úgy ugráltunk, mint a hülyék.
Micsoda este. A basszusgitáros is nevetséges volt. Folyton a nyelvét nyújtogatta, a szemét forgatta, és 15 másodpercenként megigazította a haját.
Egyórányi „nem halljuk a kibaszott tömeget” után aztán hirtelen azt hallottuk, hogy „kurva jó éjszakát, New kibaszott Jersey”, és a fiúk bemenekültek az öltözőbe.
Ahogy Kronos a szállodába induló kocsihoz tartott, Joe eléugrott, és egy nagy „Éljen a Sátán”-t nyomott a seggére. Hiszen a jel a tenyerén volt. A dobosuk bejött az öltözőbe, és megkérdezte Anthonyt, hogy nem tudja-e, ki szarakodott a dobcuccával. Azt is mondta, hogy a színpadi ruhájukkal is gond van.
A kipakolás állat volt. Ott állt az egész Venom-menedzsment, a roadjaik, mindenki, mi meg bámultuk őket, röhögtünk rajtuk és Spinal Tape-s meg venomos baromságokkal szórakoztattuk őket. Eléggé kiakadtak ettől, de egy szót sem szóltak. Van egy olyan érzésem, hogy mostantól egy jó ideig megy majd a venomos viccelődés ezen a turnén.
A Venom béna. Minden, ami velük kapcsolatos – béna Még játszani sem tudnak. Mindent a roadjaik csinálnak helyettük. Béna, béna, béna. Imádnám, ha többet játszhatnánk „heavy metal” zenekarokkal. Annyira élvezem, hogy hülyét csinálhatok belőlük. Az egész nem szól másról, mint világításról és sminkről. Ezt a baromságot. A Venom egy kalap szar. Az egész kamu. Egy rossz vicc. Meg sem izzadnak, és fogadjunk, hogy még csak nem is basznak.
Ma reggel korán keltem; indultunk Morgentownba. Nincs sok hangom, de két bulit kell játszanunk ma este, és utána még nyolc órát autózhatunk New Yorkba.
Innen idézve: Henry Rollins: Punk a platón. Fordította: Lacfi András. Carthapilus Könyvkiadó, 2008.