Az este nem lett volna teljes egy kis kokain nélkül. Érdekes volt figyelni, hogy az emberek milyen észrevétlenül tudtak kokózni. A tapasztalt kokainfogyasztókat könnyű volt kiszúrni, mert a jobb kisujjukon hosszú volt a körmük. Legalább fél hüvelyk hosszúra hagyták megnőni a körmüket, és gondosan manikűrözték is, hogy a legmegfelelőbb legyen a formája. Ez volt a kokainkanalak legje. Természetesen apám is nagy gondot fordított a kokókörmére. Azonban az is feltűnt, hogy az egyik körme kifejezetten rövidebb volt a többinél.
- Ez miért ilyen rövid? – kérdeztem.
- Azért, nehogy véletlenül fájdalmat okozzak ott alul a hölgyeknek, ha az ujjamat használom – válaszolta.
Na, ez aztán belevésődött az agyamba. Apámnak még egy puncibarát ujja is volt.
Innen idézve: Anthony Kiedis és Larry Sloman: Scar Tissue – Chili a sebre. Fordította: Dudich Ákos és László István. Konkrét Könyvek, 2005.