Nem erre baszik a magyar

Tom Waits talán legegyedibb művészi vonása – amitől valóságos anti-Picasso –, ahogy az alkotói életét összefonja az otthoni élettel, olyan szellemes bájjal. Az elképzelés homlokegyenest ellentmond minden sztereotípiának a zsenik vélt működéséről – a robbanékony interperszonális kapcsolatok, az ihlethez felemésztett (elsősorban női) életek szükséglete, az alkotás nyomán hagyott fájdalmas pusztítás. De Tom Waits nem ilyen. Szívbéli kollaboránsként sosem állt a kreativitás és a prokreativitás közti nehéz választás elé.

A Waits-házban minden egy kupacban áll – ömlik ki a konyhán, ami egyben az iroda is, ugyanitt fegyelmezik a kutyát, nevelik a gyerekeket, írják a dalokat, és itt öntik a kávét a vándor prédikátoroknak. Minden hatással van a többire valahogy.A gyerekek aztán biztosan nem terelték el a kreativitását – inkább újabb ihlet forrásaiként hatottak. Waits emlékszik, mikor kislánya segített egy dal megírásában.

„Busszal utaztunk be L. A.-be, és kint nagyon hideg volt. A sarkon állt egy transznemű személy, hogy politikailag korrektek legyünk, apró top volt rajta, és kilógott minden középütt, súlyos szemfesték meg festett haj és nagyon rövidke szoknya. És ez a srác, vagy csaj ott táncolt egymagában. És a kislányom látta ezt és azt mondta: »Tényleg nehéz lehet úgy táncolni, mikor fázol és nincsen zene.«”

Waits fogta a lánya pompás megfigyelését, és megírt belőle egy „Hold On” című balladát. A kimondhatatlanul fájdalmas reményt sugárzó dalt Grammy-díjra jelölték, és a Mule Variations album sarkköve lett.

Innen idézve: Mac Montandon: Tom Waits – Álmodban ártatlan. Fordította: Dányi Dániel. Cartaphilus Könyvkiadó, 2006.

Bérczes László: Várj egy kicsit: taxival mégy haza, késő éjszaka van, de kiszállsz, hogy történjen még valami. Megfoghatatlan, szikrányi villanás az ilyen döntés, az embernek mégiscsak eszébe jut, hogy neked másnap órád van.

Cseh Tamás: Persze, valószínűleg órám volt reggel. A tanítást nem linkeskedtem el, ha erre gondolsz. Egy dolgot ne felejtsünk el, azt, hogy nagyon fiatal vagyok még. Meg se kottyan, ha csak két-három órát alszom egy éjszaka. Hogy ezt a villanásnyi döntést mi befolyásolta? Ezt nem lehet tudni. Talán a Szentjóby. Szimpatizáltunk akkortájt, ezt lehet mondani. Nem volt egyszerű eset, a hatalom folyamatosan szorongatta, mint a magyarországi avantgárd egyik jelentős figuráját, de ő rendkívül aktív és termékeny volt, és ma is az. Nem könnyű ember. Velem megbékélt. Egyébként nemrég mesélte el ennek az ominózus estének a történetét a saját verziója alapján. Nem egyeznek teljesen az adatok, de a Zöldfa biztos. Tehát vissza a Zöldfába, ahol ülünk csapatban, söröket rendelünk, van köztünk egy lány is, utóbb kiderül, Géza akkori felesége, a harmonikás énekel, bár lehet, hogy csak színezem, összetolulnak az emlékek, mi az, ami valójában történt, és mi az, ami már bevonult a legendáriumba, valaki viszi a prímet, váltjuk a világot meg a művészetet, és akkor az egyik fiú csendben áthajol hozzám, Tamás, hallom, te gitározol meg énekelsz. Én mondom, hogy igen.

A folkénekesek királynője viszont csak Joan Baez lehetett. Joan ugyanabban az évben született, amikor én, és a jövőn összekapcsolódott, de ekkor még a gondolat is képtelenség lett volna. Egy lemeze már megjelent, Vanguard márkán, Joan Baez volt a címe, és láttam már őt a tévében is, egy New Yorkból országosan sugárzott folkzenei műsorban. Mások is felléptek vele együtt, például Cisco Houston Josh White és Lightnin’ Hopkins. Joan elénekelt néhány balladát szólóban, aztán leült Hopkins mellé, és vele is elénekelt ezt-azt. Képtelen voltam levenni róla a szemem, még pislogni sem akartam, hogy annyi időre se veszítsem szem elől. Kegyetlenül nézett ki – fényes fekete haj, amely leért a finom vonalú csípőjéig, hosszú szempillák, félig hunyt szempár, nem afféle Szurtos Manci. Már a látványától be voltam lőve. És akkor ráadásul még a hangjai is. Ez az a hang, amelyik elűzi a rossz szellemeket. Olyan volt, mintha egy másik bolygóról érkezett volna.

[…] Sokkal többet tapasztalt a világból, mint amennyit én. És még ezzel együtt is enyhe túlzás volt azt gondolnom róla, hogy olyanabb, mint én vagyok, mint én magam. [A prófécia!]

- Hogy hívják japán, harcos feminista szövegekkel büntető csajzenekart?
- Mindzsaku. (Vagy inkább: Mindzsa Q)

Teljes fordulatszámon élem az életemet. A szexuális étvágyam hatalmas. Férfiakkal, nőkkel, macskákkal alszom egy ágyban – amit csak akarsz. Bármivel képes vagyok ágyba bújni! Az ágyam akkora, hogy hat ember is kényelmesen elfér benne. Szeretem a kötöttségek nélküli szexet. Volt idő, amikor bárkivel lefeküdtem, aki az utamba került. Régen úgy viselkedtem, mint egy vén kujon, aki felkel reggel, megvakarja a fejét, és azon töpreng, kit fog megdugni aznap. Csak a szexért éltem. Nagyon fontos számomra a szexualitás, de ma már sokkal válogatósabb vagyok, mint voltam. Ki akarom venni belőle a részemet. A biztonságra és a szabadságra egyaránt törekedtem.

Ilyenkor szokták mondani, hogy a kép csak illusztráció. És ezúttal tényleg a mindzsóról van szó, az asszony tüsijéről. Respektum nemcsak a dal eredeti szerzőjének, de a legtöbb demizsonos bort elpusztító punk, Barcs Miklósnak is a Dr. Flash bűnbrigád élén. Bővebb információért katt ide.

Mindig is szívesen dolgoztam együtt más zenészekkel, olyanokkal, mint például Michael Jackson. Bár a „csaj” kissé macerás. Tele van pénzzel, de nincs semmi ízlése, kedveseim! Milyen kár! Három számot is csináltunk együtt, de sajnos egyik sem jelent meg végül. Nagyon jó dalok voltak, de nem volt időnk befejezni – mindketten nagyon elfoglaltak voltunk akkoriban. Soha nem voltunk egy országban elég ideig ahhoz, hogy mindent rendesen befejezzünk. Az egyik szám címe State of Shock volt. Michael még fel is hívott, és megkérdezte, be tudom-e fejezni, de nem tudtam, mert más dolgom volt a Queennel. Mick Jagger vette át a dolgot. Kár, de végül is egy dal – csak egy dal. Igazából csak az számít, hogy a barátság megmaradjon.

Gondoljatok csak bele, szerepelhettem volna a Thrilleren. Fel tudjátok fogni, mennyi jogdíjtól estem el?

Michael és én kissé eltávolodtunk egymástól a Thriller [1983] masszív sikere után. Egyszerűen bezárkózott a saját világába. Nagyszerűen szórakoztunk korábban, együtt jártunk klubokba, de egy idő után nem volt hajlandó kitenni a lábát az erődjéből, ami nagyon szomorú. Annyira félt attól, hogy kicsinálják, hogy mindentől paranoiás lett. Néha én is rágódom ilyesmin, de soha nem hagyom, hogy ez az érzés átvegye az életem felett az irányítást.

Ahhoz képest, hogy harminckilenc vagyok, nem nézek ki rosszul. Egyáltalán nem. Semmi arcfelvarrás. Biztos vannak olyanok, akik a hegeket keresik, amikor felemelik a hajamat, de nem, én nem Michael Jackson vagyok!
 

Innen idézve: Freddie Mercury élete saját szavaival, összeállította és szerkesztette: Greg Brooks és Simon Lupton. Fordította: Stefanovits Péter. A fordítást az eredetivel egybevetette és átdolgozta: Pritz Péter. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009. 

Tradíció, kozmopolitizmus és egyéb idegen eredetű szavak. Meg persze Guglihasználat és sexual-erotikus lelki mozgatórugók.

nem+baszott+meg – Őszinte sajnálattal halljuk.
szoros+lanyok+dicserete – Szép is volt az, amikor a 16 éves korunkban gyakogatott csajok pinájáról a karamell íze és a klausztrofóbia jutott eszünkbe. (Na nem mintha mostanság a kovászos ugorka meg Rojtos népzenei együttes ugrana be a sunáról)
video+klipek+szoros+pinakrol –  Sajnos csak ezzel tudunk szolgálni. Nem pont ezt kerested, de a témába vág.
szoros+punci – Igény volna rá, már csak a csokorba fogott közakarat hiányzik. Indítsunk hát mozgalmat azzal a jelszóval, hogy „A soros pina legyen szoros pina!” Talán még Soros Györgyöt is meggyőzhetjük, hogy ez egy támogatásra érdemes kezdeményezés.
cigány+hagyományok – Ismerőseink gyakran vetik a szemünkre, hogy csak lopunk másoktól a saját kútfő bizsergetése helyett. Pedig tudhatnák, hogy ez egy csúnya előítélet, és mint ilyen, sok igazságot tartalmaz.
oriási+fasszal+basznak+nőket – Várjuk a következő keresőkifejezéseket a közeljövőben: „gigantikus fasszal basznak nőket”, „orbitális fasszal basznak nőket”, de leginkább ezt: „King Kong-méretű fasszal basznak nőket”.
pina+genyó – Valami ilyesmire gondolsz?
kopasz+pinak+kozelrol – Mit ad Isten, valami elfajzott liberális is idevetődött. Borotválni! Már a gondolatától is lekókadunk.
szőrös+nők – Jelige: Bozont.
buzi+fiuk+basznak+videó – Végre a homoerotika is felütötte a fejét a NEBAM-on!
eszközök+dating+love+site. – Már az első randin bevetnéd a szénfekete dildót?
londoni+kurva+csajok++pinája+videoi – Lám, nemzetközivé, kozmopolitává vált a blogunk.
fiatal+lányok+szőr – Jelige: Dzsungeljárás.
meztelenkedők+video – Nem titkoljuk, mi is szerettük tizenöt-húsz éve a SAT3 éjszakai műsorsávjában futó Schulmädchen Reportot, amely „fiatal gimnazista lánykák szexuális kibontakozását filmesítette meg”. Azok voltak ám a szép idők!

Ezeket mutattam Dizzy [Gillespie]-nek. Kölcsönös volt a dolog, de azért én sokkal többet tanultam tőle, mint fordítva.

Bird [Charlie Parker] mellett sem unta magát az ember, mert zsenialitása mellett olyan humora volt, például amikor brites kiejtéssel beszélt, hogy meg kellett veszni tőle. Ennek ellenére nem volt könnyű vele, mert állandóan megpróbálta átrázni az embert, meg folyton tarhált, hogy fussa drogra. Állandóan levágott, persze csak kölcsön, whiskyt, heroint vett rajta, vagy ami épp eszébe jutott. Ahogy mondtam: egy pénzéhes csirkefogó volt, mint a zsenik legtöbbje. Minden kellett neki. És amikor rájött a heroinéhség, bármire hajlandó volt, csak hogy hozzájusson. Megdumálta a fejem, levette rólam a lóvét, de ahogy kihúzta tőlem a lábát, a következő sarkon megint előadta valakinek ugyanazt a szomorú históriát, hogy ki kell váltania a zaciból a csövét, és azt is megvágta. Soha semmilyen kölcsönt nem fizetett vissza, úgyhogy ilyen értelemben kolonc volt az ember nyakán.

Ami a szövegírást illeti, az nem könnyű feladat. Elég nagy kihívásnak tartom. A legerősebb oldalam a dallam kitalálása. Először erre koncentrálok, aztán a dal felépítésére, a szöveg csak ezután jön. A dallamvezetést könnyen kitalálom, a szövegírás a nehéz. Azon még dolgoznom kell. Néha úgy érzem, a melódiáim sokkal erősebbek, mint a szövegeim, azok csak lehúzzák őket. Utálok dalszöveget írni. Néha azt kívánom, bárcsak más írná meg helyettem. Bárcsak itt volna nekem Bernie Taupin. Persze, én nem ilyen vagyok, szeretek mindent magam csinálni. Egy mohó kis szajha vagyok.

Innen idézve: Freddie Mercury élete saját szavaival, összeállította és szerkesztette: Greg Brooks és Simon Lupton. Fordította: Stefanovits Péter. A fordítást az eredetivel egybevetette és átdolgozta: Pritz Péter. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.

Cseh Tamás: Egyszer Erdély Miki is lejött hozzánk a fiait meglátogatni. Miki úgy ismerete a térképet, hogy sehogy. Azt gondolta, Veszprémben leszáll a vonatról, ott belép egy ajtón, és a Bakonyban van. Állt ott, a veszprémi vasútállomáson, aztán bérelt egy fuvarost. Felült a szekérre, és mint a taxisnak, bemondta a címet: Bakonybél, indiántábor. Mi ugyan itthon elmondtuk neki, hogy a Gerence és a Gella összefolyásánál táborozunk Bakonybélnél, mégis három napig kocsikáztak. A bakon ott trónolt Erdély Miklós meg a felesége, Szenes Zsuzsa meg a kutyájuk. Képzeld csak el, középkori utazást rendezett magának a hatvanas években. Pénze volt, a kocsist fizette, a falvakban megszálltak, és három napig bolyongtak. Az is lett a neve: Aki Három Napig Bolyong Az Erdőn, és az a csoda, hogy a harmadik napon ránk bukkant. Vagyis mi láttuk meg, és elfogtuk őket. Miklóst kikötöttük, és ő órákon át lógott a kínzócölöpön. Akkor még nem tudtuk, hogy a sziúk nem használtak kínzócölöpöt, a síkságiak örültek, hogy van tüzelőjük, nemhogy kínzócölöpöt farigcsáljanak.

Két részlet John Szwed: So What. Miles Davis élete c. könyvéből Szász Csaba fordításában és a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában 2005-ből.

Az értelmiség kénytelen volt szembesülni a boppal, azonban a jelentőségéről erősen megoszlottak a vélemények. 1947-ben például Simone de Beauvoir [francia írónő] látogatott el New York Citybe, és jóllehet imádta azt a jazzt, amit a háború előttről ismert, a bebop számára értelem és tartalom nélküli, absztrakt expresszionizmus maradt, jazz, amelyben csak a ritmus maradt érintetlen. Semmi mást nem hallott ki belőle, csak „New York zsivajának ziháló, dühös kifejeződését.” Amikor Richard Wrighttal egy harlemi éjszakai klubba csöppentek, ahol bebopot játszott a zenekar, és ami azt illeti, lehet, hogy Parkert, Gillespie-t, sõt talán éppen Miles Davist hallgatták (a zenészeket nem tartotta említésre méltónak), mindketten arra jutottak, hogy a zene kibírhatatlan, és fél óra múlva távoztak. Másrészt a fiatalabb írók, köztük Jack Kerouac, ugyanezt az absztrakciót a bebopban üdítőnek találták, és úgy vélték, hogy része annak a hatalmas absztrakciónak, ami New York City maga. Absztrakt művészetek, absztrakt háború – Kerouac felsorolása szerint –, absztrakt klasszikus zene, absztrakt reklámok, absztrakt baseball, absztrakt színház, absztrakt regények és: „Absztrakt modern jazz, lágy hangú tenorkürtök szava, édes, távoli, ösztökélő, felszálló, gyerünk New Yorkba, szívem, sürgős dolgunk van.”

******

[Gil] Evans [a Claude Thornhill Orchestra környékéről] 1946-ban vetődött New Yorkba, és akárcsak Miles, őt is magával ragadta a bebopláz. Barátoknál lakott, amíg nem talált saját szállást, az Asia mosoda egy tárolóhelyiségében a nyugati 55. utcában, az Ötödik sugárút közelében, ahol akkoriban régi épületek és raktárak álltak. A fűtetlen alagsori helyiségen haladt keresztül az épület összes csővezetéke. Volt egy ágya, egy pianínója, egy lemezjátszója, egy rezsója, egy hűtője és egy íróasztala néhány székkel. A hely viszont a kor nagy eseményeinek közelében volt, és otthona hamarosan a New York-i zenészek egy új nemzedékének éjszakai tanyájává vált. Az ajtó szó szerint mindig nyitva állt, emberek jöttek, mentek, egymást váltva a pianínó mellett és az ágyban, az egész úgy festett, mintha a művészetet egy akváriumba zárva szemlélhetnénk. Majdnem minden este beugrott Max Roach és Charlie Parker...

A punk előretörése [1977-ben] kemény időszak volt számunkra. Úgy gondoltam akkor, nekünk annyi, ugyanakkor ha van kihívás, az jó, mert állunk elébe, és ez lendületben tartja a zenekart.

Soha nem fogom elfelejteni, amikor a stúdióban voltunk, és a Sheer Heart Attck című számot vettük fel, a Sex Pistols pedig a mellettünk lévő teremben játszott. Gondoljatok csak bele: mi és a lázadó punk rock banda egy tető alatt. Rávettem Johnny Rottent és Sid Vicioust, hogy hallgassák meg az egyik dalunkat, és felajánlottam, hogy énekelek az egyik számukban, ha ők énekelnek az enyémben. Látni kellett volna az arcukat. Azt felelték, „mi nem énekelhetünk együtt Freddie Mercuryval!” Akkoriban balettcipőt, meg ilyeneket viseltem. Nagyon vicces volt. Ha jól emlékszem, Simon Ferociousnek [= bősz, vad, vérengző, kegyetlen] neveztem Sid Vicioust [=gonosz, bűnös, romlott], vagy valami hasonlónak, és ez egyáltalán nem tetszett neki. „Na és most mit teszel ellene” – húztam őt. Tele volt sebhelyekkel a teste, megkérdeztem tőle, hogy mi történt, megvágta magát a tükör előtt? Ki nem állhatta, hogy ilyen hangnemben beszélhetek vele.

Innen idézve: Freddie Mercury élete saját szavaival, összeállította és szerkesztette: Greg Brooks és Simon Lupton. Fordította: Stefanovits Péter. A fordítást az eredetivel egybevetette és átdolgozta: Pritz Péter. Cartaphilus Könyvkiadó, 2009.