Népnevelői meg pedagógiai szándék is dolgozik bennünk és a sűrű szövésű lényeg csorbítatlanságát is meg kívánjuk őrizni. Utólag visszaolvasva, az utóbbi egy árnyalatnyit jobban dominál. Vagyis kikerül a tizennyolcas vörös karika egy feltűnő képernyőszegletbe: csúnya beszédű férfiak is teret kapnak – nem is egy. „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene” – ahogy Akkezdet Phiai mondják. Bólogatunk.
1. Neurotic – Break (1984?, hivatalosan ki nem adott lemez)
2000-2001 környékén ment a Királyin a Balázs Béla Stúdió sorozata sok héten át. Huszárik Zoltán 1965-ös Elégiájától a feLugossy László 1992-es Neoszarvasbikájáig bezárólag számtalan kísérletező munka került terítékre. Manapság el alig hihető, olyan filmek kezdődtek hétfőnként este 11 után. Izgalmas mozgóképtanulmányok és máshogy gondolkodó művek, underground zenészek egész estés klipjei, papírszagú és -ízű elméleteket egy-az-egyben a gyakorlatba transzportáló művek, önmagukkal meghasonló filmtekercsek és hangsávok. Bódy Gábor, Müller Péter Sziámi, Erdély Miklós, Enyedi Ildikó, Maurer Dóra etc. És mind fergeteges hatással volt rám. Experimentális, kísérleti, avantgárd stb. Ezek voltak azok a bűv- és hívószavak, amelyek mentén a betekintésnyerésből rajongás lett. Xantus Jánosnak két filmjét is vetítették: az 1983-as Eszkimó asszony fázikot és az 1988-as Rock-térítőt. Ez utóbbiban csendül fel ez a dal. Jellemző a magyar rapzene úttalan ingoványaira, hogy a címe hol fonetikusan Brék, hol angolosan Break, hol meg Pajor Tamás dalbéli első szavai alapján Mozi néven fut.
Ez az a korai magyar rapszám, amihez valahogy mindenkinek viszonyulni kell, nem lehet csak úgy félvállról véve semmisnek, meg nem történtnek tekinteni. Pozsonyi Ádám a Tekintetes úr punkzenekar frontjáról és Barcs Miklós a Flash trágár megmondóembere ki nem állhatja. Lukács László a Tankcsapdából és a Ludditák rapper nővérei viszont a tanítómesternek kijáró tisztelettel beszélnek róla. Számos újságcikkcím, zenekar idéz erre a számra, utal rá. „Ez már dupla pszeudó, ez már tripla csavar” – állt egy írás fölött a Magyar Narancsban. „Írd tele az utcákat, és fogalmazd át a térképet, és a mérhetetlen túlzásokban ne tarts semmi mértéket!” – citálnak a Ludditák a Moslékországban. „Neked törvény, nekem töltény kell. Neked törvény, nekem töltény” – hallgassuk meg a Tankcsapda Agyarország (Én vagyok a törvény) című dalnak refrénjét, érdekes egyezés, nemde? Egy harmadikról meg majd később szólunk. Szóval zseniális, széttartó szövegű dal: egy féktelen, önpusztító zseni utcaköltészete. Nemhiába fogtam tőle padlót, meg kapartam kétségbeesetten a tévén a nemlétező visszacsévélés gombot, és nem véletlenül értettem belőle alig valamit is. Vagy két órán át forgolódtam álmatlanul utána az ágyamban.
2. Megasound System – Hardcore rap (1993, Új sportok)
Középiskolás élmény. 1996-ban egy – 2002-ben rákban meghalt – osztálytársam olyasmiket reppelgetett a szünetekben, hogy „Mega Sound System, sokaknak Isten”, „ilyenek a pécsi éjszakák”, „nem ölök, de ha igen, akkor igen”, „nem ismersz, ha úgy ismersz, hogy szarozok”, „egy kurva két dologra jó: baszni és pénzt keresni” meg hogy „üssük le a DJ-t”. Több se kellett nekem, kuncsorgás lett a dolog vége, majd a széthallgatott kazetta másolatának újbóli széthallgatása. (Látott már valaki eredetit? – teszi fel valaki az egyik szám kommentjében a költőit.) Na, vajon honnan nyúlta Ganxsta „színész apuka kicsi fia” Zolee az egész gettóból szalajtott kivagyiságát? – ironizálhattam két szám után. Hanem ahogy a trógertrió illedelmesen bemutatkozik ebben az albumnyitó számban, úgy a Kartell is él a lehetőséggel, hogy az 1995-ös első albumukon a Mr. Hardcore című dalukban méltányolják az ihletadást: „A hardcore napod csak egy buzi nap, / ingyencirkusz a sok buzinak. / A zenéd káosz, a szöveged egy faszság. / Nem is nagyon értem hogy ezt miért hagyták.” Jó tett helyébe csótány.
Hardcore gyökerek, mindkét értelemben. Nagyban hasonló a helyzetük, mint a 1978-81 körüli Beatricének vagy a Nagy Feróék által is sokat játszott proto-punk Ramonesnak. Mikor először hallja az ember ezeket a „generációs érzést kifejező”, „botrányos” és „stílusindító” zenekarokat, értetlenül vonogatja a szemöldökét. Nem lehetett ennyi sok mindenkinek raklap a jele az óvodában, gondolja. Aztán nekiveselkedik újra a hanghordozóknak, és lassan értegetni kezdi a miérteket. Primitívnek primitív marad továbbra is a cucc, meg szótárral a hónuk alatt bunkóságokról papoló, egydimenziós közhelydzsumbuj, de néha már el-elmosolyodik a hallottakon. Önparódiának is beillik ugyanis. Ráadásul hemzseg a prozódiai hibáktól, a rímek gyakran bénák, az általuk többször „megkínált” Geszti Péter meg stílusilag lemossa őket. És mégis kevesebb volna nélkülük a magyar könnyűzene. Négy album kötődik a nevükhöz: a Káosz (1991), az Új sportok (1993), a Vörös qrva (1995) és Grim Ace szólóanyaga, az Üzenet (1998). Négy sor a fentiek bizonyítására, egyben ars poeticául: „Odaléptem hozzájuk, faszom kemény, mint a vas. / Elővettem, megkérdeztem: hé, nem kértek egy faszt? / Azt mondták, tahó vagyok, úgyhogy most pofa lapos. / Pedig nem is tahó vagyok, csak kanos.”
3. Animal Cannibals – Mindenki (1998, Kés, villa)
Ha valakit érdekel, hogy mi változott az elmúlt tíz évben a magyar hip-hop szcénában, elég csak ezt a számot górcső alá venni. Qka MC és Richie Pi toborzására közreműködik az első két Fila Rap Jam élmezőnye. Nonsense, Sub Bass Monster, Nem Közölt Sáv, Csiga, Hasznos Holmik, Ruthless Gangsters, Mary Joint, A.R.T., Az Árral Szemben, Christyle, Firma, P. M. One, Abszurd. Azaz 31 MC. A lemezverzión legalábbis ezt a számot adja ki a tagságik száma, ugyanis Dopeman és JFK hiányzik a klipből. Az örökös fekete bárány távolléte az általa kinyilatkoztatottak ismeretében érthető: „Nekem a hip-hop üzlet, a rapzene pénz. / Ha nincs benne biznisz, nem érdekel az egész. / Mindenki mondja, Dopeman egy köcsög, de én vagyok a profi a sok gádzsó között. / Végigbazseváltam az egész országot, minden csínos gádzsi rajtam furulyázott. / Sokan itt vannak, de nincs itt mindenki, mert nincs itt a tesóm, Ganxsta Döglégy Zolee.” Hogy a társaság legkönnyedebb eleganciájú rapperét, JKF-t mi lelte, belebotlott-e közben a maga Lee Harvey Oswaldjába, nem tudni. Pedig igazolhatóan semmi degradálót nem nyilvánult a saját nyolc sorában.
És a beígért tanulságok. 1. Bebizonyosodott, hogy ebben a műfajban és Magyarországon befutva, ennyi évek hosszán át nehéz érdekesnek maradni. 2. A magyar hip-hop kultúra leggrandiózusabb dala egyszeri kegyelmi állapot volt. A mai széttartó érdekeltségű, egymás nyaki ütőere felé már brahiból is kaffogó over- és undergroundban (ha még jelentenek e szavak bármit is) elképzelhetetlen volna. Amennyire ez kívülről, a nóták és a netes fórumok alapján kivehető, az egy közegben mozgók nemhogy szóba nem állnak egymással, de a brancsok és a kasztok egymás felé maximum fikázással „kommunikálnak”. (A Word találó helyesírási javaslata: maximumfikázással.) Ha a két, azóta is újabb és újabb lemezekkel előrukkoló kannibál működésének ez is az utolsó felnőtt fejjel is élvezhető darabja, a szervezőkészségük és a közösségkovácsoló képességük akkoris elvitathatatlan. Az idei lemezük közreműködői listája például több mint 50 nevet tartalmaz: Sub Bass Monster, MC Gőz, Hősök, NKS, Ludditák, Buppa, Funktasztikus, Siskafinuccsi, Connection, Gabó, Raptorz, Noryka, Poisy, Különvélemény, Jossa, G-Za, Artoscsaba, Lász, Copy Con, Háborgató Maszkura stb. Kár, hogy krisztusi korba érve se sikerült felvételt nyerniük a középiskolás létbe, hogy ott jól becsajozzanak és belevessék magukat az ilyen-olyan illegalitási fokú drogokba. Ennyire későn érők még ők sem lehetnek!
4. Az Árral Szemben feat. Azur – Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy (1999, Özönvíz)
„A kialakulásának meglehetősen kezdeti szakaszában lévő hazai hip-hop szcéna nagy részével szemben állva sem a sláger, sem a gengszter vonalba nem tartozó csapat saját hangot keres. Benski, a verbális vívó és Pepita, az afro témaválasztásaikban és rímtechnikájukban is jó irányba tapogatóznak, bár néha még kicsit didaktikusak a szövegek, de érezhetően erősebbek, mint a korábbiak. A hazai rapet ki kell találni, ebben pedig kétségtelenül úttörő munkát végez a szintér egyik (ha nem a) legjobb együttese” – írta Vályi Gábor alias DJ Shuriken 1997-ben a második demójukról. És a talán az első igazán minőségi hip-hopot kreáló elsőgenerációs brigád a rá következő két évben jócskán be is ért. Változatos, membránrezgető alapokra vibráló metaforákkal, (nem trágárságokkal tűzdelt) kiosztós rímekkel sújtanak oda. Nem érdemtelen véletlenségből nyerték meg az első Fila Rap Jamet 1996-ban.
Verbális vívóink minden akkor kiadott anyaggal rendelkező társaságnak kiutalják a maguk orrfricskáját. (A címbéli Neurotic-idézetet meg vehetjük fejhajtásnak – igaz, nekik fiókban is maradtak a felvételeik.) A fenti klipben DJ Bootsie egy Animal Cannibals-lemezzel szkreccsel, A slágerünk, amivel megnyerünk című számukat meg ha kimondatlanul is, de nyilvánvalóan nekik címezték. A lemez második klipes nótájában (Keverjük a betont) Markos-Nádas kabaréból vett hangminta kasztrálja Dopemanét, miközben Ganxsta Zolee viselt dolgait gombostűzik ki a faliújságra. E hármon kívül a 14 trekkes korongról még kettő szám érdemel említést: a Hip-hop kommandó és az Eredetik. Mindkettő a fentiekhez hasonló témákat jár körül. A többit szétrágta az idő vasfoga, ajánlatos átdöcögtetni rajtuk a lejátszót. 2001-ben kijött a Nehézvíz című lemezük, de a folytatás elmaradt. Az utókortól rájuk testált legfontosabb feladatukat azonban elvégezték: hidat húztak az akkori és a mai hip-hop éra között. A két rapper, BenSki és az afroamerikai Pepita hamar eltűnt a névtelenségben, DJ Bootsie viszont a világhírnévvel csücsült egy díványon. Közreműködött Yonderboi első lemezén, alapító tagja a Žagarnak, majd kijött egy saját, túlnyomóan instrumentális felvételeket tartalmazó albuma is az ironikus A csendestárs (The Silent Partner) címmel.
5. Firma & Funkrodeo (Az idő urai) – Nyolcadik (2000, Fila Rap Jam 3-4, illetve 1997, nem tudom, mi a lemez címe)
Ha nem volna első blikkre, pusztán a számcím alapján egyértelmű, hogy miről fog rappelni „a kilenctagú bűnbanda, a rosszra bíztató brigád”, az intróból világossá válik. Igen, a Hetedik című filmben hangzanak el e szavak Morgan Freeman szájából. A klip illusztrációja meg mi más lehetne, mint a hét főbűn (kevélység, harag, bujaság, fösvénység, falánkság, irigység, lustaság) egy Bosch és hét Hendrik Goltzius – Jacob Matham festménnyel illusztrálva. Helyben vagyunk (hagyva). Rapa, Zenk, Face, Bankos, Nospa, Ponza, Azur szövegi elkövetők mind magukra vállalnak egyet-egyet a halálosak közül, hogy a hét rész összessége kiadja a nyolcadikat. Őket magukat. És most tessenek összepasszoltatni a két felsorolást. Sorrendben vannak a párosok. Sajnos nem lelni sehol a világhálón a szövegkönyvet, így a finomságaiból sok minden elsikkad.
Hanem a lendület és a különböző flow-k (ahogy rapperéknél a stílust hívják) mindenért kárpótolnak! Az idő urait alkotó két csapat portfoliójában amúgy külön is remek dolgok sorakoznak. A korábban Nem közölt sávként is nyomuló Funkrodeo Mija fontosss? és a Firma Van, aki forrón szereti vitte a prímet a 1998-as Fila Rap Jam 2-n CD mezőnyében. Hozzájuk hasonló magas kvalitás csak három akadt. 1. Az első részen egy haverjával még Hemapopu néven szereplő Sub Bass Monster Nincs nő, nincs sírása. (Népszerű tévedés így fordítani Bob Marley No Woman No Cry-ját a Ne, asszony, ne sírj helyett.) 2. A később Hátshow Sorrá avanzsáló Hátsósor Volt egyszer egy vadnyugatja, élén a később szólópályára állt MC Gőzzel. 3. A lemezt záró atomvárosi Trogaz Mindenhol jobbja. Ja, hogy a következő válogatást már ők nyitják a Pofon a műfajnak című kiváló nótával, aminek a klipjében a lemezverziótól eltérően Norba is nyom egy tizenhatsorost? Körbeért a kör – ha nem is zárult be.
6. Kispál és a Borz – Jutka (1994, Sika, kasza, léc)
Folytatjuk a régi keletű kakukktojás-gyűjtő akciónkat. Lovasi András és csapata a fenti évben ugyebár az alternatív- vagy rockzenét (ha még jelentenek e szavak bármit is) játszott. Aminek nemdebár köze alig semmi van a raphez. Hanem ez a zene itt kétségtelenül reggae-nek tűnik, pontosabban: annak is tűnhet. Ha nincs is benne komótosan pötyögő zongora, azért ez már, mindenki beláthatja, hogy fekete zene. Onnan meg, vagyis abban a puha füvű kertben meg már csak egy macskaugrás a hip-hop. „És amikor egy érzés a teraszra vitte őket…” – kezdődik a tőlünk rappé átminősített énekbeszéd. Tudom persze, hogy rapperéknél az irónia ahhoz a nagybácsihoz hasonlón szívesen látott vendég, aki minden találkozáskor elmondja, hogy mi vagyunk a jövő záloga (ahol lakunk, az meg a zálogház?), aki majd továbbhagyományozza a családnevet. De lehet-e nem szeretni egy ennyire vicces szöveget?! Betintázva még a különben előre gyártott beszédpanelekkel operáló nagybácsi is képes humoros lenni! Ahogy például a Wilbury Cousins: „Jó lenne, ha a dalba nő is jutna: / Emese, Márta, esetleg Jutka / átúszott a folyón, a buszra várt tavaly. / Ez lehetne akár egy Kispál-dal.”
Igen ám, csakhogy tudni kell azt is, hogy a lemezen hallható Jutka azért lett olyan, mert olyan lett. Zenélgettek a srácok a stúdióban, Lovasi énekelte, hogy „ő hajat mos pénteken és szombatra megszáríttyajanap”. Aztán vége is lehetett volna, mikoris jött az ominózus rész, aminek a spontán báját pont az adja, hogy közben Lovasi kiszól valakinek, hogy ne beszéljen bele, egyszer elvéti a szöveget, a végén meg többször is visszaszámolva sikerül csak abbahagynia a zenekarnak a számot. Erre a YouTube felkínál három koncertfelvételt. Egyet még 1991-ből, de pusztán a videó alapján akár lehetne évtizedekkel korábbról is. Mindegy, a lényeg, hogy MÉG teljesen hiányzik belőle ez a rész. A második valamikor a kilencvenes évek végéről való lehet, de hiába próbálunk a gyakran cserélgetett dobosok nyomvonalán elindulva régészkedni, nemcsak hogy a dobos van mindvégig árnyékban, de láthatólag a stúdióban is jól elszórakozott azzal valaki, hogy több kamerával vették a koncertet. Néha három is akad egyazon Andrásból a színpadon! Mindegy, a lényeg, hogy MÁR teljesen hiányzik belőle ez a rész: egy zúzos gitárszóló terpeszkedik helyette hosszan. Mi több, Lovasi – tán unván ezt a dalt – a többi szöveg helyett is mást énekel. Marad tehát a harmadik verzió 2002-ből, az 15 éves szülinapjukról bő 9 percben, Ágoston Béla szaxofonjával, a „fehér fény úszik a kávéscsészén” sort még átélhetőbbé tevő harangcsilingeléssel stb. Mindegy, a lényeg, hogyha nagyon máshogy is, de azért BENNE VAN ez a rész.
