Hazudtunk, tudjuk, máshol se jobb, csak más. Kössünk békét. Ehhez mi sem ideálisabb alkalom, mint az új Editors-lemez agyonhallgatása, ami közben végig Ian Curtis szelleme lebegett felettünk. Vagy két órába telt elzavarni.
Ian Curtis, Brüsszel, 1979.
A lemezborító három dében.
Szexi: a szivárvány tövében strázsál a halál.
A legesnek a legutolsó bejegyzése a NEBAM-on. És innen már tényleg nincs tovább. Ellenben az esorokírója részegen most olyat vés bele a virtuális szupersztráda aszfaltjába, amin maga is borújraöntésig durálja magát.
szekszi+anyukák - Baszod, legalább a szótőt, hogy "szex", azt tudd leírni rendesen.
állat+állattal+baszik - Na ez az, ami nem ritka.
óreg nők basznak - Óreg nők? És a szűk, feszes pinákat ki látja el orgazmussal?
vaskarika.hu - Fából faszkarikát?
basz - E'fröccsentél, barátom, vagy mi a gyorstüzelő fasz van?
magyarsex - Olyan, mint más nemzeteknél, csak több benne a depi meg az öngyi(re valló hajlam).
szekszi+anyukák - Ne már, hogy ennyien nem tuggyátok leírni aztat, hogy sexy!?
baszás+sztárokkal - Az kéne, mi?! Kelemen Annácska arcát teletejbegrízezni?!
jo+not+baszik - Biza, jó nőt baszni jó.
anyosokat+basznak - Az az apósok keserű kenyere. Idő előtt te ne akard tudni, milyen. Egy laza huszassal jobb a tiéd, mint az anyós. Ami azonban késik, az nem múlik és soká ott időzik majd nálad.
baszik+a+széken - De most tényleg: nálad tényleg a széken van a hangsúly?!
foszforeszkáló+hal - Szegény netező! Biztos megrökönyödött, amikor a Nem Erre Baszik A Magyar blogon kötött ki.
pedofi - Azt a sunyi perverz formádat!
Éret - Ó, baszod, az "érett" szót két "t"-ver írják! Tudjuk persze, hogy a hamvasságnak hiányát olyasmikkel ellensúlyozza, hogy belegondolni is gyönyörűség. A jó nő 45 fölött kezd csak öregedni! Férfitársaink, ezt véssétek az eszetekbe.
www.kopasz+nők+szopnak+ - Nem a "borotvált" szót akartad inkább használni? Szerintünk az sokkal esztétikusabb. Bár ez csak a mi szerénytelen véleményünk.
baszik+++a+++++++++++++++++++férfi - Ennyire azért még mi sem vagyunk híve a heteroszexualitásnak. Nyitni kell az új élmények felé. Azt mondják, hogy a prosztatamasszázs legalább akkora élmény, mint a pinát teljes hosszában járó fasz. Ami azért nem egy utolsó élmény. Kacsintós szmájli.
meg+basztam+anyósom - Utólag is gratulálunk! Nem kis teljesítmény!
fasszal+baszás - Szerintünk is azzal az igazi. Bár ezt nem szoktuk külön hangsúlyozni.
ingyen+nö+ki+baszna - Téves elképzelés, "egyszerű" meg "ingyen" nővel még nem találkoztunk. Ostobával és tripperessel viszont már igen.
nagy+ot+akarok+baszi - A nagy ŐT elég komplikált megtaláni, de ha már megvan, akkor éjt nappallá téve tolhatod a bránert barlangtúrára.
pina+nyalatása+kutyával - Kóstold meg inkább magad! Elsőre talán kifejezetten rossz az íze - mármint mondjuk a gyümölcsfagyikhoz képest - de aztán idővel rákapsz.
A kis büdös helyzet az, hogy valamiért nem lehet hozzászólni a hip-hopos íráshoz. Viktus már háromszor próbálta, de a nálam ugyan megjelent kommentje nem tudott kikerülni a blogra. Próbáltam magam is hozzászólásként beírni, hogy szerinte mi a stájsz, de valahogy nem jelent meg az említett helyen. Ha viszont azt kommenteltem, hogy „rekettyés”, az érdekes módon menten megjelent. De most komolyan, mit gondoljak erről? Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek, de milyen felsőbb hatalmak közbenjárását sejdítsem e mögött? Talán indítok máshol egy hasonló mentalitású blogot, amilyet más nem nagyon csinál. Egy olyan helyen persze, ahol ezt engedik.
****
Viktus amúgy ezt az égbekiáltó durvaságot szólta hozzá a hip-hopos összeállítás második részéhez (a G-Play amúgy gáz):
Mr.Busta feat Game Kutya - Mr. President
Korhatáros a buli, kérjük is a személyit alapos átvizsgálásra. Köszönjük az együttműködést. Ki verbális vívó, ki kocsismódra küldi, ki latrinákkal vázolja a sűrű mélyet, ki tagtoborzón társasági lény, ki magyarnak vallván magát, onnan tekint a világra, ki meg soron kívüli megtűrt „határeset, elfogadjuk”, és még sorolhatnánk. Hosszas alapozású élettapasztalat mondatja mindezt velünk.
Népnevelői meg pedagógiai szándék is dolgozik bennünk és a sűrű szövésű lényeg csorbítatlanságát is meg kívánjuk őrizni. Utólag visszaolvasva, az utóbbi egy árnyalatnyit jobban dominál. Vagyis kikerül a tizennyolcas vörös karika egy feltűnő képernyőszegletbe: csúnya beszédű férfiak is teret kapnak – nem is egy. „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene” – ahogy Akkezdet Phiai mondják. Bólogatunk.
Ez a Fluxus nevű nemzetközi művészcsoport egyik „zenei célú” művének az instrukciója. Dick Higgins amerikai zeneszerző Danger Musics című, 1961 és 1963 között született sorozatának ötödik darabjában utasítja így Nam June Paik koreai születésű videóművészt, akinek írta. Michael Nyman korábban már idézett könyvében olvasható róla egy mókás kommentár: „Nem hiszem, hogy Paik bármikor előadta volna a darabot, mert még mindig köztünk van.”
És ha már az experimentális zene került szóba, akkor a címszereplőről is jöjjön egy apakomplexusos eset, hogy Freud bácsi híveinek, ellenlábasainak és egyéb edényeknek is meglegyen a maguk jussa.
Paik volt az, aki – ismét Hansen szavait idézve – a színházi szünetben a tömegben haladva ollóval vagdosta a nyakkendőket, borotvapengével hasogatta a kabátokat, és borotvahabot nyomott az emberek fejére. Egy alkalommal magával az apafigurával, John Cage-dzsel is megtette mindezt (s darabjának ezt a címet adta: In Hommage to John Cage). Calvin Tomkins így kommentálta az esetet: „Ez gondolkodóba ejtette Cage-et, mert kérdés lett számára, hogy vajon összességében hasznosnak bizonyult-e a fiatalemberre gyakorolt hatása.”
Úgy tíz éve, hogy utoljára hallottuk ezt a fergeteges dalt az 1998-ban megszünt triótól. Tizedszeri ismételt hallgatásra is végignyerítettük, hogy ilyen állat márpedig nincs! És mennyire tanulságos! Ebből a zenei gruppenszexből kiderül például, hogy hogyan találkozik egy majdnem tényleg ilyen szöveggel megírt magyar népdal néhány ki tudja, honnan lopott angol szöveggel, funky ritmusokkal, idióta rajzfilmeffektekkel, zúzda metállal stb. De főleg akkor kunkorodtak Dalí-bajusszá a szájszélek, amikor az énekes(nő) imígyen biztatja a serdülő nemzedéket: „Gyerekek, ne menjetek iskolába. Hanem járjatok inkább buzibárbaaaaaa!” Zsödiális. Na, erre baszik az igaz magyar!
Népszerűek vagyunk, időnként illik megmártózni a minket szeretők lelkivilágában. A lónak levés még mindig a libidó magasfoka, többen viszont Niksimbe gondolnak megbaszható pinát, amivel azonban a kollegánk nem rendelkezik, mivel maga is méretes fasszal indul pinákban vaginát masszázsolni.
baszik+magyar+niksim+pináját
Nem.+16-17+éves+lehetett,+vörösre+festett,+tüsi+hajú+kis+luvnya
éret+szekszi+anyukák+baszása+videok
pina+meg+lóbaszik+mindenki+csak+én+nem
ingyen+pornó+videók+magyar+érett+nőkkel+magyar+nyelven
basznak+sex
niksim+ló+baszás+oldalról
basznak+a+férfi+a+novel
szeretnék+jó+nagz+fasszal+baszni
baszik+a+férfi+a+novel+emberek
pina+nyalatás+kutyával
meg+basz+egy+lo
nem+így+baszik+a+magyar
Egy Kuruc.nimfó-kompatibilis poén következik. Elvégre az egyiknek a napokban volt a 40 éves évfordulója, a másikra meg akkora (pl. filmes) iparág épült, hogy mindig aktuális. A napokban meg főleg: az összeurópai újnácik épp a múlt hétvége szabbatjára terveztek a derék Rudolf Hessnek – joggal betiltott – emlékmenetet a Hősök Terére.
Így a ballib médianyilvánosság lecsúszott arról, hogy hesszelhessék a karlendítős-zászlólobogtató tarkopaszokat és azzal heccelhessenek, hogy mekkora fasisztaveszély is van a mai Magyarországon, lám, mindenki itt nácul minálunk. A jobberek meg azt az aduászukat nem játszhatta ki, hogy basszájba, ezt ti gerjesztettétek az elmúlt három évben, most meg mutogattok mindenhova, csak magatokra nem?!
Na, de nem is ez a lényeg. Jöjjön is a vicc, amit a Hajógyári-sziget közelében lévő Ósön szupermarketben vett Népszava és Magyar Nemzet hétvégi melléklete ihletett.
- Mi a hasonlóság a Woodstock Fesztivál és a koncentrációs táborok között?
- ???
- Még mindig akadnak újabb és újabb emberek, akinek csak évtizedek múltán jutott eszébe, hogy ott voltak.
Merthogybazmeg fiktív volt a tankcsapdás Lukács László-interjú. Na most itt kéne egy Barcs Miklós-i hevességű nácizsidókurvaanyázásba kezdenünk, de nagyvonalúan eltekintünk tőle. Inkább kiosztjuk a következő Fospumpa-díjat a Tankcsapdának (vagy valamelyik szerkesztőnek kéne inkább?), úgyis olyan régen porosodik a raktárban a szobrocska.
Aki amúgy nem teljesen gyökérzombi, annak elsőre lejött, hogy az évek során eltöketlenedő énekes-basszeros-üzletember nem fog ilyen tökösségeket nyilatkozni. Főleg nem ilyen szórakoztató tökösségeket. És főleg nem nekünk.
Az írás, ami kinyomta a biztosítékot a blog.hu-nál, a Gugli jóvoltából itt továbbra is elérhető. A blogunk szerzője már nem sokáig. Rá hamarosan lesújt a következmények lángpallosa: a jövő hétvégi Tankcsapda koncert után rituálisan kivégzik, feldarabolják, szétosztják a kiválasztott fanszőrök előtt és szalonnasütés közben elfogyasztják. Majd egy hatalmas orgiát csapnak, ahol egy testnyílás sem marad betömetlen.
A francőz nevű, de amerikai mester előbb megmutatja a zongora unalmasan hétköznapi, ezért helytelen használatát:
Aztán két példát is elénk tár a lehetséges és szerinte helyes alternatívákat illetően:
La Monte Young: Zongoradarab David Tudornak #1
Vigyünk be egy bála szalmát és egy edény vizet a színpadra, hogy a zongora egyen és igyon. Az előadó is megetetheti a zongorát, de azt is hagyhatja, hogy az maga egyen. Ha az előbbit választjuk, akkor a darabnak akkor van vége, mikor megetettük a zongorát. Ha az utóbbit választjuk, akkor van vége, miután a zongora evett, vagy úgy dönt, hogy nem eszik.
1960. október
La Monte Young: Zongoradarab Terry Riley-nak #1
Toljuk a zongorát a falhoz, és az egyenes oldalát fordítsuk a falnak. Ezután továbbra is nyomjuk. Nyomjuk, amennyire csak bírjuk. Ha a zongora áttöri a falat, toljuk tovább ugyanabban az irányban, tekintet nélkül bármilyen útba kerülő tárgyra. Nyomjuk még tovább, akkor is, ha egy tárgynak nekiütközve megáll, vagy akkor is, ha tovább tud menni. A darab akkor ér véget, amikor már annyira kimerültek vagyunk, hogy nem tudjuk tovább tolni.
1960. november 8., éjjel 2 óra 10 perc
(Innen intézve: Michael Nyman – Experimentális zene: Cage és utókora, Magyar Műhely Kiadó, 2005. Fordította: Pintér Tibor.)
Hajdanán a kommunistaellenes attitűd privilégiuma volt a popdalos szembenállás, a társadalmi témák. Aztán lezajlott a gengszterváltás és összekeveredtek a szerepek. Az egyes gúnyák jelmezkölcsönzői forgalma megnőtt, egyesek meg a „Szélsőség” bélyege nélkül nem kerültek kiadásra. Mi meg sem próbálunk igazságot tenni, sem elhivatni magunkat valamerre, kaján kedvű ellenzékbe vonulunk, és onnan tárjuk oda a kitűzőgyűjteményt megtekintésre. Vigyázat, zsidózás, zuschlagozás és több egyéb izgatás is terítékre kerül! [A háromrészes írás úgy másfél éve készült - a szerk.]
Hajdanán a kommunistaellenes attitűd privilégiuma volt a popdalos szembenállás, a társadalmi témák. Aztán lezajlott a gengszterváltás és összekeveredtek a szerepek. Az egyes gúnyák jelmezkölcsönzői forgalma megnőtt, egyesek meg a „Szélsőség” bélyege nélkül nem kerültek kiadásra. Mi meg sem próbálunk igazságot tenni, sem elhivatni magunkat valamerre, kaján kedvű ellenzékbe vonulunk, és onnan tárjuk oda a kitűzőgyűjteményt megtekintésre. Vigyázat, magyarozás, kádározás és több egyéb izgatás is terítékre kerül! [A háromrészes írás úgy másfél éve készült - a szerk.]
